Beszélgetés Tóth Csillával

2020. június 22 - Kategória: Hírek

danubiatv.jpg

„Egy nagy család a Duna-kanyar, benne ezzel a kis térségi televízióval”

Csilla_kép.jpg

 

 

 

A Danubia Televízió két évtizede működik és forgat rólunk is, ad hírt rendezvényekről, eseményekről. A társaság lelke és motorja Tóth Csilla, aki nagy elhivatottsággal irányítja a térségi televíziót. A médium múltjáról és jelenéről beszélgettem az ügyvezető-, főszerkesztővel.

- Épp forgatásról érkezel?

- Igen. Áldozócsütörtöki áhítatot vettünk fel Pócsmegyeren. A templomtoronyban rögzítettük, nagyon különleges volt, de a bogdányi misét is most vettük fel. Sok érdekes helyszínen megfordulunk, ez a munkánk legszebb része.

- Hogyan kezdődött?

- Vendéglátós családban nőttem fel és abban az irányban indultam el. Aztán jött a gyermek az életembe, a férjem már videózott, rendezvényeket, családi eseményeket vett fel, vágott, és akkor szerettem bele a szakmába. Ekkor keresett meg a kábelszolgáltató cég vezetője, hogy készítenék-e felvételeket a helyi eseményekről. Örültem a felkérésnek, és szerencsésnek érzem magam, hogy a munkámmal a helyi közösség segítségére lehetek a tájékoztatásban és az értékek megőrzésében. Tahiban élek, korábban ingáztam Budapestre, és 10-12 órai munka, plusz az utazás után nem igazán maradt idő arra, hogy a helyi közösség életében részt vegyek. Sokan vannak ezzel így az agglomerációban. Úgy gondolom, ezzel a munkával segíthetek abban is, hogy a helyiek itt a térségben többet megtudjanak a saját településükről. 2000-ben fejeztem be a televíziós iskolát szerkesztő szakon, ahol a szerkesztés, vágás és operatőri munka alapjait a Magyar Televízió kiváló szakembereitől tanulhattuk el, a ZsKF médiatudomány szakra pedig már a televíziós munka mellett jártam.

- Mióta működik a térségi televízió?

- 1999-től készültek felvételek alkalmanként, a televízió 2003-ban kezdte meg működését Kis-Duna Regionális Televízióként. Néhány év múlva a Dunakanyar Regionális Televízió nevet vette fel. Először az önkormányzatok és magánszemélyek által alapított kábelszolgáltató cég alkalmazásában főszerkesztőként végeztem a munkát, majd a kábelszolgáltató megszűnése után, nonprofit kft-ként önállóan működünk. Mivel a hatályos törvények értelmében a televízió nevét nem lehetett megtartani, ezért 2009-től Danubia a televízió neve.

- Milyen munkafolyamatokat takar egy televízió működése?

- A legtöbben azt hiszik, hogy annyi az egész, hogy kimegy az ember valahova és felveszi az eseményt, pedig ez csak a munkának kb. egyhatod része. Eleve egy keresőmunkával kezdődik a dolog, hogy miből lesz hír, milyen eseményekre menjünk ki. Miután összegyűjtöttük az információkat, forgatási beosztást készítünk. Az operatőr nálunk sokféle feladatot ellát, legtöbb esetben egyedül dolgozik, ami nagyon nehéz. Képet, hangot rögzít, gyakran több kamerával, kérdéseket tesz fel, ha interjú is készül, vágóképeket készít. Nagyobb televízióknál egy komplett stáb végzi ezt a munkát: riporter, operatőr, hang- és fénytechnikus, kameraman. Miután beérkezik a nyersanyag, egy munkatársunk felmásolja a szerverre, majd a szerkesztői munka következik, ezután a vágás, narrálás, a híradó vagy műsor összeállítása, feliratozása, ezután egy kolléga adásba szerkeszti. Manapság már az online térben is meg kell jelenni, ami nagyon sok plusz feladatot jelent. A műsorokat fel kell tölteni a tartalommegosztó portálokra és a honlapra, szöveget írni hozzá, képet elhelyezni, stb. Ha lement az adás, a médiahatóság és a jogvédő szervezetek felé napi szinten kell adatot szolgáltatni, és ott van még a KSH is, és még az archiválás is hátra van. Közben a cég adminisztrációja is elvégzendő, és nagyon sok feladatot ad a pályázatok megírása és a beszámolók elkészítése is. Komplex feladat.

- Hány emberrel dolgoztok?

- Hárman vagyunk állandó munkatársak. És sok a külsős, ez mindig változó, a rendelkezésre álló forrásoktól függ. Ha van kapacitás, akkor külön műsorokat is gyártunk, így készítettünk már kertészeti, hitéleti, könnyűzenei magazinokat, helytörténeti riportsorozatokat, imázsfilmeket, játékfilmet, dokumentumfilmet, szóval nyitottak vagyunk mindenféle alkotás elkészítésére. Most például készülőben van két bogdányi film is. Több tíz órányi anyagot forgattunk már, nagyon-nagy munka ebből a végleges verziót összehozni. A járvány most kicsit hátráltat, de hamarosan elkészül.

- Mi a lefedettség jelenleg?

- Jelenleg 25 településen látják az adást, a jobb parton Szentendrétől Esztergomig, a bal parton Váctól Szobig, valamint a Börzsönyben és az Ipoly mentén is több településen. A Telekom kábelhálózatán fogható az adásunk, mintegy 32 ezer háztartást ér el a szolgáltató. Viszont csak ott forgatunk, ahonnan önkormányzati támogatást kapunk. Jelenleg Dunabogdánnyal, Visegráddal, Tahitótfaluval, Pócsmegyerrel, Zebegénnyel állunk együttműködésben. Sok településen nem kínálkozik anyagi lehetőség, a nagy településeknek meg van saját televíziója. Az önkormányzati támogatások mellett pályázati forrásokból működik a televízió.

- Nem jelent ez függő helyzetet az önkormányzatoktól?

- Nyilván nem tudunk teljesen függetlenek lenni. Azért nyugodt szívvel mondhatom, az elmúlt 20 év alatt nem volt olyan helyzet azért, hogy mondjuk a polgármesterek nagyon nyomás alá helyeztek volna. A vitás ügyek esetén sem volt olyan, hogy a másik felet ne engedhettük volna a képernyőre. Sokszor felmerül a kérdés, hogy vágjuk-e az önkormányzati ülések felvételét. Itt is hangsúlyozom, hogy az önkormányzati ülések nyilvános részeit vágás nélkül adjuk le. Oknyomozó riportokat is szívesen készítenénk, de sajnos arra a mi kapacitásunk nem elegendő, az az újságírásnak az egy nagyon költséges műfaja, hiszen rendkívül sok kutatómunka, több interjú készítése és dokumentumok, adatok beszerzése kell hozzá. Egy újságíró sokszor hetekig dolgozik egy ilyen riport elkészítésén.

- Milyen költségei vannak egy televíziónak?

- Ez eléggé drága műfaj. Kamerákat, hang- és fénytechnikai eszközöket, statívokat, nagykapacitású számítógépeket, szoftvereket, biztonsági mentésre is alkalmas szervereket kell beszerezni és fenntartani, amelyeknek 3-5 év általában az amortizációja. A munkatársak bére nyilván a legnagyobb kiadás, de ehhez hozzájön még az üzemanyagköltség, az autóink amortizációja, a rezsiköltségek, a gyors internet költségei, a jogdíjak, adók és járulékok, könyvelés, könyvvizsgálás, a műszaki berendezések javítása, akkumulátorok, adathordozók beszerzése, irodai és takarítási költségek. Felsorolni is sok.

- Az épp aktuális műsor szolgáltatása is értékes része a munkátoknak, önkormányzati szempontból azonban leginkább az, hogy egy-egy település rendezvényeit, híreit képpel, hanggal rögzíti a televízió. Ez az idő előrehaladtával egyre inkább felbecsülhetetlen lesz…

- Ez a legnagyobb értéke a munkánknak szerintem is, ezért nagyon sajnálom, hogy a többi 20 település nem él ezzel. Ma már mindenki filmez a telefonjával, így igaz, hogy a munkánk nem úgy marad fenn, mint a filmhíradók világa volt, de a legnagyobb érték az, hogy professzionálisan rögzített és visszakereshető az anyag. Van, ami régebbi technikával rögzített, például mágnesszalagokon van, de megvan és naprakészen dokumentált. Az archívum mentésére és digitalizálásának fontosságára már felhívtam az önkormányzatok figyelmét. Sajnos erre most nincs kapacitásunk.

- Hogyan látod a televízió jövőjét?

- Már tíz éve is mondták, hogy egy ilyen tv-nek nem sok jövője van. Jön az Internet világa és vége. Azt gondolom, a helyi hírek, tájékoztatások mindig is keresettek lesznek. Hogy milyen formában jut el a lakossághoz, az más kérdés, haladni kell a korral, követni a változásokat. Szerintem az internet előbb-utóbb át fogja venni teljesen a közvetítő szerepet, de mi erre már úgy érzem, fel vagyunk készülve. Most párhuzamosan működünk, mi magunk is megjelenünk a megosztókon, szociális hálózaton. A tartalmat így is, úgy is le kell gyártani. Egyelőre nem tudom, hogy lesz-e olyan, aki tovább viszi a televíziót, mert ez elhívatottság kérdése, bízom benne, hogy kerül mellém egy olyan fiatalabb kolléga, aki szakmailag és emberileg érez majd magában annyi ambíciót, hogy átvegye a működtetést.

- A koronavírus hogyan befolyásolta a tevékenységetek, mintha külön szerepet kapott volna a televízió?

- Amint a digitális oktatás szóba került, azonnal felajánlottuk segítségünket az iskoláknak, de végül nem volt rá szükség, mert nagyon ügyesen megoldották a helyzetet és egyébként is központilag döntöttek a végleges megoldásról. Ahol viszont sokat tudtunk segíteni, az a hitélet volt. Nagyon sok egyházi alkalmat közvetítettünk az elmúlt időben. Igyekeztünk minden napra lehetőséget biztosítani a hitélet gyakorlására, és úgy vettük észre, hogy tényleg sokan „részt vettek” a miséken, istentiszteleteken. Azt tapasztaltuk, hogy egy-egy közvetítésnek több százas követése volt, ami persze árnyalható, hogy ki, milyen hosszan nézte az adást, de mégis érdekes visszajelzés. Mi is most tanuljuk ezt. Például egyik visegrádi anyagunk, ami egy farsangi táncprodukciót mutatott be, nem kis meglepetésre másfélmilliós nézettséget ért el a facebookon…

- Valószínű, hogy rövid idő alatt elért egy akkora nézettségi mutatót, ami alapján az algoritmus már nagyobb szinten szórta…

- Lehet, hogy populárisabb tartalmak gyártásában is gondolkodnunk kell, ha azt szeretnénk, hogy az értékesebb tartalmaink is eljussanak az emberekhez, mert így működik a rendszer. Addig is, ha valaki szeretné, hogy eljussanak hozzá híreink, néha-néha reagáljon egy-egy bejegyzésre, és így nem marad le az általunk megosztott tartalmakról.

- Akkor kiscicákat fogtok filmezni?

- Gondoltam rá, hogy több látványos tájképet kellene feltenni, néhány konkurens oldal is ezt csinálja, és bejön a magasabb látogatottság, de nekem ez visszatetsző, és úgy vélem, hosszú távon felismerik az emberek, hogy manipulálva vannak. Igazságtalannak érzem, hogy egy fontos és értékes hírről igényesen megmunkált anyagot teszünk fel, ami csak pár száz emberhez jut el, míg a szinte munka nélkül előállított tartalom elviszi a pálmát. Nehéz elfogadni, hogy az információt rövidíteni, tömöríteni kell és ez sokszor nehezen hozható össze a pontossággal és az alapossággal. Tanulunk folyamatosan. Beszélünk a tv-ről, de a munka sokszor rég nem a tv-ről, hanem inkább az internetes megjelenésről szól…

- Érintettük a nagyon nehezen mérhető nézettséget. Hogyan látod a televízió és a térség kapcsolatát?

- Sokszor nagyon pozitív, megható visszajelzéseket kapunk, máskor persze nem esik jól, hogy valaki nem is hallott még a tv-ről, pedig igyekszünk minden rendezvényen jelen lenni. Mégis, azt gondolom, hogy több ez, mint egy televízió. Annyira közvetlen a kapcsolatunk az itt élőkkel, majd minden szereplőt ismerünk személyesen, jó értelemben véve szinte intim módon ismerünk meg életeket, közösségeket, ezt nagyobb televíziók nem vállalhatják fel és persze nem is jeleníthetik meg ennyire gazdagon a képernyőn. Azt gondolom, egy nagy család ez a Duna-kanyar, benne ezzel a kis térségi televízióval. Szeretnék hinni abban, hogy több ez annál, hogy épp mennyi a nézettség, bízom benne, hogy majd 50-100 év múlva, amikor egy-egy felvételt előszednek, nyilvánvalóvá válik, hogy mit is csináltunk mi.

Liebhardt András